K.Tepperwein

A betegség mindig a diszharmónia kifejeződése – Kurt Tepperwein

A betegség a test, a lélek és a szellem működésének diszharmóniája. Minden betegségképnek megvan a maga sajátos "arca", a saját mondanivalója. Végleges gyógyulást csak akkor érhetünk el, ha megértjük magát a betegséget, ha megtaláljuk annak okát.

Aki a testével úgy bánik, mint egy tárggyal, mint egy autóval, az sohasem fogja megélni azt a lehengerlő érzést, amit a test, a lélek és a szellem harmóniája eredményez.

Természetesen ő is elviszi a testét a szervizbe – vagyis az egészségügyi ellenőrzésekre -, ami rossz, azt megjavítják, ami végképp tönkrement, azt kicserélik: ennyi az egész.

Aki azonban így jár el, az ne csodálkozzon, hogy a teste egy napon sztrájkba kezd, hiszen nem kapta meg a szükséges “tápanyagokat”. És ezt a tápanyagot mindenkinek magának kell megszereznie, mivel az áruházakban nem kapható. A szellemi tartalmakért meg kell dolgoznunk.

Mit tehetnek ott a törvények, ahol a belső elsorvadt, s csak a külső ölt csillogó formát? (Dsuang Dszi)

Ha nincsenek egészségügyi problémái – annál jobb. Biztosra veheti, hogy a jövőben is egészséges marad, ha továbbra is dolgozik önmagán, és gondoskodik arról, hogy mind kívül, mind belül létrejöjjön a harmónia. Minden, ami csak történik önnel, az ön beállítottságának kifejeződése, és pontosan megmutatja, hol is jár a felismerés útján. Választhat: vagy önként tanul, vagy szenvedés által. És a szenvedés mindaddig tart, amíg nem tanulja meg a leckét.

Vegyünk most egy gyakorlati példát!

Megfájdult a bal térde. Először valószínűleg az orvost fogja felkeresni. Számtalan vizsgálaton megy át, de semmi kézzelfogható eredmény nem születik. Elmegy más doktorokhoz – az eredmény ugyanaz. Amilyen hosszú az orvosok listája, akiket felkeres, olyan változatos kórképeket kaphat. Az egyik érdekesebb, izgalmasabb, mint a másik – de sajnos egyik latin kifejezéstől sem csökken a fájdalom a térdében. Lehet, hogy már tudja, milyen betegség gyötri, de attól még megmaradtak a fájdalmai. Ameddig meg nem érti, hogy mit üzen a teste ezzel a fájdalommal, addig nem is enyhülnek.

A legjobb tehát, amit tehet, hogy elkezd tanulni. Gondolja végig, mi zavarta meg a belső harmóniáját! Engedje el, és meglátja, a fájdalom is eltűnik! Ilyen gyorsan megy ez! Persze, a gyakorlatban nehezebb, mivel sok régi dolgunk nem tudatosult formában hozzánk tapadt, és gyakran hosszú időn át elhúzódik az a folyamat, amelyben megértjük testünk üzeneteit, és le tudjuk vonni belőle a megfelelő következtetéseket.

Gondolja végig a listáinkat, és találja ki, miért küld az élet önnek betegségek, szenvedések sorával újabb és újabb figyelmeztető üzeneteket. Biztosan rábukkan erre-arra, ami már nem tartozik önhöz! Ha ezeket a ballasztokat elengedi, a teste – meglátja – azonnal reagálni fog! Vagyis, ha sikerrel tanulja meg a leckét, tud dolgozni magán, és mindazt el tudja engedni, ami már nem tartozik önhöz, akkor a térdfájás is hamar el fog múlni. Az orvosok csodálkozhatnak, persze nem találnak orvosi magyarázatot a dologra, és a gyógyulást a “szerencséje volt”-tal fogják megmagyarázni. De mi – ön meg én – tudni fogjuk, hogy nincs szerencse meg pech, és persze véletlen sincs. Csak ok és okozat van.

A test egymagában nem betegedhet meg, hiszen tökéletes szerkezet. Egészen addig kiválóan működik, ameddig ön meg nem akadályozza, vagy nem zavarja meg a működését.

Tekintse úgy a testét, mint a tudatának látható kifejeződését. Ha olyan dolgokat hagyott a tudatában, amelyek diszharmóniát okoznak, akkor ezeket viszontlátja a testén, mint betegségeket vagy fájdalmakat. Ha ezt megérti, akkor fel tudja oldani a diszharmóniákat – vagyis a betegségek okait -, akkor a fájdalom elmúlik, és teste elkezdheti működtetni ön-gyógyító mechanizmusait. Belső harmóniáját vissza fogja tükrözni egészsége, amely a test eredeti állapota.

E tézis igazolására éppen az egészségügy területéről vannak a leglátványosabb példáink:

Vince, egy javakorabeli férfi esetében vastagbélrákot állapítottak meg. Megoperálták, vagyis felnyitották és visszavárnák, mert tele volt áttétekkel. “Reménytelen”, mondták az orvosok. A beteg előtt természetesen elhallgatták a helyzetét, ám a felesége megtudhatta az igazságot. Az asszony csodálatos dolgot tett: összeszedte minden bátorságát, és megmondta a férjének, mire számíthat, nehogy az utolsó idejét tudatlanságban élje végig, és fel se tudjon készülni a halálra.

Vincét a hír természetesen sokként érte, és jó néhány napra szüksége volt, mire teljesen felfogta. Aztán eljött hozzám. Kertelés nélkül elém tárta a helyzetét, és azt mondta, hogy pár hete van még hátra az életéből. Tudni akarja, mit tehet a következő élete szebbé tétele érdekében. Egy tanácsot tudtam neki adni:

“Élje az élet minden percét helyesen: változtassa meg a gondolkodását, az érzéseit, a beszédét, a viselkedését. Jobbat nem tehet. Legyen olyanná már most, amilyen a következő életében lenni szeretne! Engedjen el mindent, ami nem tartozik hozzá! Legyen önmaga! Valósítsa meg igazi énjének tökéletességét. Akkor helyesen fogja kezdeni a következő életét. Harmonikus lelket, és ennek megfelelően egészséges testet fog kapni.”
Vince követte a tanácsaimat. Fél év múlva találkoztam vele: barnára volt sülve, csúcsformában volt, duzzadt az energiától. Éppen teniszezni volt, tele volt tervekkel, egy szót sem ejtett már a rákról. A vizsgálatok is lezárultak: Vince meggyógyult.

Akármennyire hihetetlen is ez a történet – én magam éltem át, és bizonyítéknak tekintem a szellemi törvények hatékonyságára. Ez az ember, aki pedig már halálra volt ítélve, életének vélten utolsó heteiben olyan radikális változást hajtott végre az életében, annyi fölösleges dolgot engedett el, hogy ezzel meghosszabbította életét. Megszerezte az egészséget, a belső harmónia külső képeként. Közben már öt év eltelt, és Vince még mindig él, egészséges, és sok emberbe önt bátorságot a saját tapasztalatával. Példaképpé vált, annak példájává, hogy soha nincs késő ahhoz, hogy változtassunk.

Története azonban azt is bizonyítja, hogy nincs gyógyíthatatlan betegség, legföljebb gyógyíthatatlan emberek vannak. Aki nem vesz tudomást a változtatás szükségességéről, annak mindaddig tűrnie kell a fájdalmas leckét, ameddig nem vesz róla tudomást, és nem teszi meg a szükséges lépéseket. A test nem okozhat változásokat a tudatban, éppen csak felhívhatja a figyelmet arra, hogy valami nincs rendben.

Ezt a változást – amely gyakran igen gyökeres változtatást igényel – nem tudjuk tablettákkal vagy injekciókkal elérni, mert ezek csak a tüneteket fedik el.

A mélyre ható, valódi változást egyedül ön érheti el. Ezt a munkát senki sem veheti át öntől. Legyen hálás a testének, hogy megmutatja: valami nincs rendben. Ha nem létezne fájdalom és szenvedés, akkor sok, a mélyben végbemenő folyamatról tudomásunk se lenne, és akkor pedig lehetőségünk sem lenne, hogy javítsunk a helyzeten, és elérjük a harmóniát és a kiteljesedést.

“Elengedni, ami nem tartozik már hozzám” – ez a felismerés meggyógyítja önt. A teste már önmagát fogja meggyógyítani. Minden tünete látszólag magától eltűnik, ugyanúgy, ahogy

látszólag önmaguktól keletkeztek.

Ossza meg ismerőseivel:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Skip to content