konfliktus típusok

A konfliktus típusok megismerése segít megérteni azt, hogy miért alakul ki az a bizonyos biológiai válasz, Értelmes Biológiai Különprogram (ÉBK) egy-egy konfliktusra, ami kialakul.

Ugyanis a váratlanul érkező, magányosan megélt nagyon súlyos érzelmi megrázkódtatások mögött biológiai félelmek húzódnak meg, amelyekre biológiai választ ad a szervezetünk. A félelem alapját mindig a túlélést és a fajfenntartást veszélyeztető helyzetek jelentik. Ezeknek a belénk kódolt túlélési programoknak köszönhetjük azt, hogy reagálunk a változó helyzetekre és így életben maradunk.

Viszont ezeket a programokat le kéne zárnunk minden nap ÉRZELMILEG (megbocsátással, megértéssel, empátiával…), vagy minket betegít meg a harag, a tehetetlenség, kiszolgáltatottság, a magány, elhagyatottság, a visszafogott düh, az ellenszegülés, a rémület-félelem, undor-félelem és minden váratlanul megélt, nagyon erős csalódottság – hogy csak néhány gyakori önsorsrontó, megbetegítő érzést említsek…

  • MIÉRT ÉLÜNK MEG KONFLIKTUSOKAT?
  • HOGYAN TEGYÜK FELESLEGESSÉ? – az alábbi előadásból kiderül.

Ezek a konfliktusok azért Értelmes Biológiai Különprogramok (ÉBK), mert ezek biztosítják a puszta túlélésünket, ha nincsenek meg a létezésnek, az életben maradásnak a feltételei. Ilyenkor sejtszinten beindítjuk a sejtek számának növelését.

 A puszta túlélésünkhöz táplálék, levegő, víz, fény és hang szükséges.

Ezek hiányában a megfelelő “falat-konfliktusok” segítenek túlélni a helyzetet.

Amikor úgy érezzük, hogy „kell még valami”, ami nekem nincs, amitől csak azt  reméljük, hogy könnyebb, boldogabb lesz az életünk, akkor falat-konfliktust indítunk  be a  tápcsatorna szintjén, mert a “meg kell kapnom, hogy túléljek” érzést biológiailag a tápcsatorna feladata megoldani.

Ilyenkor tehát nem csak a valós táplálék falatról van szó, hanem mindenről, amit meg akarok kapni (pénz, ház, autó, átmenő jegy a vizsgán…) vagy nagyon meg akarok szabadulni valamitől, (“falattól”). Mindezt a tápcsatorna fogja megoldani szervi szinten. Nyálkahártya és olykor simaizom sejtek szaporodnak, hogy jobb legyen az emésztés, a felszívódás, vagy éppen a maradékot jobban tudjam kiüríteni. 

A tüdőben is sejtek szaporodnak, hogy nagyobb felületen jussak levegőhöz, amikor halálfélelmem van (önmagam halála, vagy más ember, élőlény halála miatti félelem). A megnövekedett tüdőfelszín a Konfliktus Aktív (KA) szakaszban a több levegőhöz való jutást oldja meg, hiszen levegő nélkül rövid időn belül meghalunk. Érthető tehát, hogy a halálfélelemre szervileg a tüdő fog reagálni. 

A szem szivárványhártyájában is sejtet szaporítunk, hogy megszerezzük a fényt, vagyis “fény-falatot” egy sötét ügybe beleveszve… (lásd a Szemészet GNM szemmel c. előadást), vagy “keresem a fényt az alagút végén”… Ezt biológiailag szó szerint lesz értelmezve, tehát szivárványhártya programot indítunk el ilyenkor, vagy ha meg szeretnék szabadulni ettől a “sötét” ügytől…

A középfül nyálkahártya sejtjeit szaporítjuk, hogy megszerezzük a „hang-falatot” azt a fontos információt, amit már annyira szeretnénk meghallani jobb oldalon “végre, megmondták, hogy sikerült”… és bal oldalon azért, hogy megszabaduljunk egy “hang-falattól”. 

Természetesen az elakadt gyógyulási folyamatok már fokozódó szövethiányhoz fognak vezetni, minden falat konfliktusnál, mert tudatlanságunk miatt nem oldjuk fel a futó programjainkat érzelmileg és a sínek ha rövid időközönként ismétlődnek (függő gyógyulás esetén) ezt fogják eredményezni (pl. nyálmirigyek sorvadása, gyomor savtermelő sejtjeinek a sorvadása és savhiány, máj cirrhosisos elváltozása, diverticulumok kialakulása…

A vese vizelet kivezető rendszerében (vese gyűjtőcsatorna) a sejtszintű szaporítással a víz visszatartását oldja meg a szervezetünk. Ez akkor kerül sorra, amikor a magányt a létfeltételek hiányából adódó félelmeket, az elhagyatottságot éljük meg a szüntelenül szenvedő szegény „én” szerepben… Ilyenkor ugyanazt éljük meg, amit a partra vetett hal is megélt. Ahhoz, hogy ő túléljen, a vizet bent kellett tartania a  szervezetében a túlélésért, mert az ő élete a vízhez kötött. S mivel minden, ami bevált a túlélésben tovább öröklődött az élővilágban, így ez a program bennünk is megvan, mi is képesek vagyunk elindítani… Csupán fel kellene ébredni: már nem vagyunk halak! De az elhagyatottság, meg nem értettség, kirekesztettség, elszigetelődés, magány érzéséből fakadó biológiai félelem behozza ezt a programot. Ez viszont csak súlyosbítja a helyzetünket, rontja az életben maradás esélyeit…

A félelmet egy valós, vagy elképzelt támadástól szervezetünk olyan védekezési stratégiákkal vagy aggódással kompenzálja, ami szervi szinten irha programokat indít be. A bemocskoltság, az elcsúfítottság érzése az, hogy mit beszélnek a hátam mögött, a becsületsértések is ilyen érzések és erre is ezt a programot aktiváljuk. Amikor meg túlzásba visszük az aggódást egy szeretett lény sorsa felől, akkor a tejtermelő mirigyek túlszaporítása indul be, ugyanis ezek is az irhához tartoznak (módosult verejtékmirigyek). Biológiai szinten, akit táplálni tudok, az életben marad, tehát biológiai szinten így oldom meg az aggódást. Érdekes, hogy a fészek-vita konfliktusok, az állandó veszekedések is ide vezetnek… vajon miért? Ugyanis, ha a szeretteink körbe vesznek minket, a túlélésünk biztosítva van, nagyobb biztonságban van. A fészek-vita az ezzel pont ellentétes érzés de a biológiai válasz ugyanaz lesz (az elválasztási konfliktusnál is a nagyon szeretnék, vagy nagyon nem szeretnék elszakadni valakitől a hámréteg sorvadását indítja el…) Vagyis az állandó vita veszekedés is emlődaganathoz vezet. 

De mi is az aggódás valójában? Az aggódás tulajdonképp egy ima valamiért, amit nem szeretnénk… Ha úgy hiszem, hogy valaki nem boldogul nélkülem, (az én aggódásom nélkül, az én közreműködésem nélkül) akkor azt is képes vagyok elhinni, hogy irányíthatom a másik életét…

Persze amikor a szeretett lény beteg lesz, akkor is megjelenik az aggódás, mert féltjük a másik egészségét, (mert félünk a következményektől, melyek a gyógyulás elmaradásával fognak beállni). Elég a csökkent munkaképességre gondolni és az ezzel járó anyagi veszteségre…

A szervezet önpusztítását jelenti, minden ilyen érzés. Nem más írt le engem, hanem én, … önmagam… mert nem tartom magamat olyan szépnek, erősnek, gazdagnak… mint amilyen az a másik… Ilyenkor a túlélés érdekében le kell bontani mindazt, ami nem szolgálja a túlélést a Konfliktus Aktív fázisban, hogy a megoldás után több és erősebb szöveteket építsünk vissza, mint amilyet lebontottunk. Természetesen ez már fájdalommal jár. Vagyis itt a biológiai értelem a megoldás végén fog érvényesülni és ott leáll a fájdalom is.  Ezek az érzések a velő- vagy fehérállományba fognak csapódni, itt lesz a Hameri Góc kimutatható.

Érintett szervek szövetek: csontrendszer, ízületek alkotó elemei (porcok és inak), harántcsíkolt izmok, erek (osztó, gyűjtő és nyirokerek), kötőszövet, zsírszövet. Ezek tehát előbb sorvadnak, majd fájdalmasan visszaépülnek (kivétel a zsírszövet, ami nem fáj, amikor visszaépül).
Az önleértékelés erőssége meghatározza az érintett szöveteket: a legsúlyosabb önleértékelés a csontokat sorvasztja és így kihat a vérképzésre is (anaemia – vérszegénység alakul ki). A legenyhébb önleértékelés a zsírszövetet és kötőszövetet érinti. A kettő közötti középerős önleértékelést okozó érzés a porcokat, izomszövetet és ereket sorvasztja a KA szakaszban. 

Az önleértékelés témája (hogy miben írtam le önmagam), meghatározza, hogy a testem melyik részét kezdem el fájdalom nélkül lesorvasztani.
Pl. A személyiségemben megélt önleértékelés a derekamat érinti! Nem kéne azonosulni a munkahelyi státussal, a betöltött szerepekkel. Ameddig a biológiai, családi feladatokkal és szerepekkel azonosulunk, lesznek ilyen konfliktusaink!
Vagy: A feladatok elvállalásának halmozása a túlhajszoltsághoz vezet, ez pedig a szív izomzatának a sorvadásához vezet… megéri?
Az, hogy nekünk milyennek kellene lennünk, az csupán egy elképzelés (magamé, vagy másoké, az mindegy) Van, hogy bizonyításból tartunk fenn túlhajszoltsági konfliktusokat…
Ugyanakkor, amikor már rég körbevettük magunkat bizonyítékokkal, azaz tárgyakkal,
diplomákkal, még mindig nem állunk le és nem tudunk megnyugodni, örülni az elért
eredménynek. Jó lenne ezen mielőbb változtatni.

Az elválasztási konfliktusok azt jelentik, hogy nagyon szeretném azt, hogy mások közelebb kerüljenek hozzám, hogy megérintsenek, megöleljenek, vagy ennek pont a fordítottját szeretném elérni. 
Az elválasztási konfliktusokban az, ami szervi szinten érintett az a bőr felszínének többrétegű elszarusodott laphámja, pigment rétege, a haj, vagy a mell tejcsatornáját bélelő laphám nyálkahártya természetesen a mi megélésünknek megfelelően. Ezek a sejtek sorvadásnak indulnak, míg tart a konfliktus (KA fázis), majd fájdalmasan visszaépülnek a megoldást követő (MK) fázisban… Az elszakadás, elválasztódás az élő világban egy súlyos kimenetelű történet is lehet – gondoljunk itt csupán egy kölyökállat elszakadására a csordától. Ezért a bőr érzéketlensége és az emlékezetkiesés a konfliktus aktív szakaszban a faj fennmaradását támogatja, ugyanis így a kölyök anyja nem indul el kölyke keresésére. Ha ezt tenné, akkor ő is és a kölyke is a ragadozók áldozatává esne… Az elveszett kölyköt viszont a következő párzási időszakban pótolni képes, ezzel biztosítva a faj fennmaradását. Vagyis látnunk kell, ebben a történetben is a biológiai értelmet. A fel nem oldott elválasztási konfliktusok viszont idős korban már az emlékezet kóros kieséséhez vezetnek,  amit Alzheimer kórként emlegetnek.
Gyermekeknél az elszakadástól való félelem, konfliktus természetes, mert számára a biztonságot (a túlélést) az anyja jelenléte jelenti – az nem természetes, hogy gyerekmegőrzőkbe tesszük őket, ez nem egy biológiai megoldás. A gyermek természetesen kötődik az anyjához, mert az ő élete tőle függ. Ezért alakul ki a  neurodermitis a KA szakaszban és ekcéma egy függő gyógyulás kapcsán a bőr felszínén. A bárányhimlő pedig már a gyógyulási szakasz tünete, ami ha több gyereknél egyszerre jelenik meg, mert egyszerre éltek át egy elválasztási konfliktust és egyszerre oldották is meg (pl. egy szeretett dadus visszatérésével), akkor ezt már járványnak fogják nevezni. Felnőtt korunkra meg kéne tanulni elengedni szeretteinket és hagyni őket is tanulni tapasztalni.
A félelem alapú kötődésekben a félelem ereje dönti el, 
milyen mély lesz a szöveti sorvadás, érzéketlenség a KA szakaszban és így mennyire fokozott tünetek fognak jelentkezni a konfliktus megoldása után, az MK szakaszban. 

Mindezek alapját azon tárgyak, személyek, feladatok, területek jelentik, melyekről azt képzeljük, hogy hozzánk tartoznak, a mi felelősségünk ezek megóvása, megtartása… A birtok konfliktusok az agykéreg birtokzónájában lévő Hameri Gócokba fog csapódni a megéléseinknek megfelelően.
Egyik megjelenése a birtok féltéséből fakad és hörgőprogramot indít el.  A birtok féltésének biológiai megoldása a hörgők tágítása lesz, hogy több levegőt kapjunk a birtok megoldásáért folytatott küzdelemben… A megoldásban jelentkezik a tüdőgyulladásnak nevezett kórkép. Ha a birtokféltéssel együtt egy másik birtokzónás konfliktusom is aktív, akkor ebből már asztma lesz…
A birtok elvesztése (szívkoszorúér program), koszorúér artériák szűkületéhez vezet, ha pedig újra és újra lefuttatjuk ezt a programot, szívkoszorúér elmeszesedés alakul ki. Minden ilyen konfliktus során fájdalmasan tágulnak a koszorúér artériák (angina pectoris), hogy több vért kapjon a szívizomzat és legyen megfelelő keringésünk az elveszett birtok visszaszerzésére. Az angina pectoris komoly figyelmeztetés arra, hogy ezt a konfliktust mielőbb zárjuk le, különben veszélyes következmények lépnek fel (lásd a Szívre ható biológiai programok előadást).
A rémület félelem a gégét érinti és elakad a hangunk a KA fázisban, majd  rekedtséghez vezet, ha hamar megoldódik. Gégeasztma már más birtokzónás konfliktusok társaságában alakul ki, természetesen, ha fel nem oldott konfliktusokról van szó, melyek olykor sínre is kerülnek…
A birtok bosszankodás fekélyt okoz a gyomor kis-görbületén, mert biológiailag így tágítjuk a gyomrot, hogy elférjen benne az a sok megemészthetetlen bosszúság… Epeúti elzáródáshoz is vezet és krónikus hepatitishez vagy a hasnyálmirigy lesz érintve annak függvényében, hogy miként éltük, éljük meg a bosszankodást. Ha “zsíros, nehezen emészthető ez a bosszankodás-falat, ahhoz több emésztő enzim kell és ezt a kivezető csövek tágítása biztosítja a KA szakaszban. Aztán a megoldás után az epileptoid krízist megszenvedjük…
A határaink kijelölése a terület kijelölési konfliktus, ami a vizelet kivezető rendszert érinti, leggyakrabban a húgyhólyag nyálkahártyáját bontja, majd építi vissza gyakori vizelési ingert, majd hólyagdaganatot okozva, ha túl sokáig nincs a helyzet megoldva. Biológiailag ugyanis a terület, birtok szélét vizelettel jelöljük ki. Akinek van kutyája, az megtapasztalta már ezt… A “ne szólj bele, menj innen, ne nyúlj a dolgaimhoz…” konfliktusok ide vezetnek.
Az identitás konfliktus azt jelenti, hogy nem tudom eldönteni, hova tartozom, kinek a véleményére hallgassak, vagy bizonytalan vagyok abban, hogy ezt, vagy azt kéne tennem, vagy mégsem? A terület közepének a kijelölése széklettel történik, ezért fog sorvadni a KA szakaszban a végbél nyálkahártyája és fog megjelenni az “aranyér”  megoldásban.
Amikor a szexualitásba is bevisszük a birtoklást, abból lesznek a szexuális konfliktusaink, mert a társunkra, mint birtokra tekintünk és gondolunk és érzünk. Ő az enyém! az én férjem! az én feleségem!, az én pasim, az én csajom… Ezek a konfliktusok, ha nincsenek feloldva szexuális zavarokat, menstruációs zavarokat okoznak, természetesen mindig a mi megéléseinknek megfelelően… 
Ezek a “nyájban” megélt konfliktusok meg nem oldása befolyásolja a viselkedésünket. A viselkedés változásait a konstellációk ismeretével érthetjük meg. Ezek is gyógyíthatók! Azt hisszük, hogy minél többet birtoklunk, annál jobban biztosított a túlélésünk… valójában csak a konfliktusok lehetőségeit gyarapítjuk. Akinek nincs mit elvesztenie, kevésbé él meg birtok konfliktusokat… 

Ha rájönnénk arra, hogy minden, ami a rendelkezésünkre áll, csak eszköz az
utunkon, hogy célba érjünk… akkor már csak a VALÓS céljainkat kéne meghatározni… Miért vagyunk itt ezen a bolygón? Mi a fenét keresek én itt tulajdonképpen? Az emberi létnek az értelme csupán a biológiai szükségletek kielégítése lenne, vagy talán volna egy magasabb szintű célja is annak, hogy most itt vagyunk?
Konstellációk: Minden agyi szinten kialakulhatnak, ha nincsenek feloldva a konfliktusok. A fel nem oldott konfliktusok együttállása viselkedés változáshoz, pszichózisokhoz vezetnek, de ezek is a túlélést szolgálják. (A birtok konfliktusok összefoglalásában megtekinthető)

A működés változáshoz vezető programokban nem bontunk, nem építünk sejteket, hanem egy fajta sejt működését gátoljuk a cél érdekében, majd megoldáskor visszaáll a működés. Természetesen nem mindegy, bármilyen különprogramról is beszéljünk, hogy mekkora a konfliktus tömeg, vagyis a konfliktus ereje, megélése és a benne eltöltött drága időnk…
Az ellenszegülés azt jelenti, hogy nem tudom, nem akarom elfogadni azt, ami van és biológiai szinten egy segítséget kapok a KA fázisban azzal, hogy átmenetileg visszafogott lesz az inzulin kiáramlás agyi parancsra pont azért, hogy így a megemelkedett vércukorszinttel biztosítsa számunkra az ellenszegüléshez szükséges plusz energiaforrást… A gond csak ott van, ha a viselkedésünk arról szól, hogy minden konfliktus helyzetben az ellenszegülést éljük meg, így reagálunk. Ne feledjük, hogy az undor félelem is képes cukorbetegséget elindítani kezességtől függően. Ha viszont nem ellenszegüléssel reagálnánk, hanem megértéssel, empátiával el tudnánk fogadni azt, ami VAN AZ ADOTT PILLANATBAN, HELYZETBEN, akkor nem lennénk cukorbetegek és/vagy meggyógyulnánk belőle, akár 20 évi inzulinkezelés után is… (diabéteszről szóló webkonferencia anyag).

Amikor a múlt emlékeitől félünk a biológiai válasz a tiszta látásunk elvesztése lesz. (Szemészet GNM szemmel c. előadást ajánlom) és ha egyszerre élünk meg egy múltbeli félelmet, ami a jövőben ismét bekövetkezhet… a biológiai válasz a migrain lesz. Egyik esetben sem vagyunk jelen itt és most. Félünk két nemlétező eseménytől: ami elmúlt az történelem, ami lesz, az pedig még nincs itt a jelenben. A figyelmünket nem arra irányítjuk, AMI VAN, hanem lehetőségeinket latolgatjuk a múlt tapasztalatai alapján… (ha akkor…mi lesz, ha…) ez a kockázat elemzés tiszta agymunka! és közben a tisztánlátásunkat veszítettük el valójában… Ismét a félelem az, ami megbetegít! És mi lenne, ha örülni tudnánk annak, ami van, ami oly természetes, hogy VAN! (van vizem, táplálékom, természetes úton ürítek…) Mi lenne, ha hálásak is tudnánk lenni mindenért, AMI VAN? ami oly természetes, hogy észre se vesszük…

Az izmok működését, mozgását is mi blokkoljuk le tudatlanul, amikor benne maradunk egy mozgáshoz kötött, mozdulatként megélt konfliktusban. Legsúlyosabb az, amikor tudatlanul a sclerosis multiplexet indítjuk el az „ennél már a halál is jobb” – megéléseinkkel… Ugyanis a halottnak tettetés, a mozdulatlanság egy nagyon jó trükk a túlélés érdekében az állatvilágban. Az izmok működését taglaló előadásokat ajánlom itt mindenki figyelmébe.

Működés változás okozza a szaglás, ízérzés, hallás elvesztését is.

HA SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE.
KATTINTSON IDE ÉS VÁLASZOLOK!

Ebben az előadásban összefoglalom a konfliktus típusokat, vagyis hogy milyen félelemre milyen értelmes biológiai választ adunk. A félelmeinkre a szervezetünk hajszálpontos választ ad minden esetben és ezt foglalta össze Dr. Ryke Geerd Hamer a Tudományos Táblázatában. A biológiai tudatosságot szerezzük meg a Germán Gyógytudomány megismerésével és ezzel a legjobb megelőzést is a megbetegedésekből.