DRPORTAL.HU

A kiskorú egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntések komplexitása

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény kapcsán a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú beteg egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntések meghozataláról tájékozódhatunk, ha elolvassuk ezt a cikket.

 

Az egészségügyi ellátást igénybe vevő vagy abban részesülő személy – azaz a beteg1 – számára az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) részletes jogokat és kötelezettségek állapít meg. Ebbe a körbe tartozik a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes kiskorú beteg egészségügyi ellátásával kapcsolatos döntések meghozatala is, melyek közül jelen cikk szerzője az egészségügyi ellátásba történő beleegyezés jogára fókuszál.

  Az önrendelkezési jog gyakorlása körében a beteg szabadon dönti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza. A betegnek joga van arra, hogy a kivizsgálását és kezelését érintő döntésekben részt vegyen. Főszabály szerint bármely egészségügyi beavatkozás elvégzésének feltétele, hogy ahhoz a beteg megtévesztéstől, fenyegetéstől és kényszertől mentes, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezését adja.2 Azt gondolhatnánk, hogy a kiskorú esetében ezeket a jogosítványokat teljes körben a törvényes képviselőként leggyakrabban eljáró szülő gyakorolhatja, azonban ez nincs minden esetben így.

  A hatályos egészségügyi törvényben foglalt rendelkezések értelmében a szülő (törvényes képviselő) lényegesen szűkebb terjedelemben dönthet a kiskorú gyermek gyógykezelése tárgyában, mint a sajátjában. A beleegyezés jogának gyakorlásában két körben is korlátozva van.3

a)  Egyrészt a szülő (törvényes képviselő) beleegyezését kizárólag invazív beavatkozás elvégzése előtt kell kikérni. Így bármilyen műtéthez, invazív diagnosztikai eljáráshoz szükséges a törvényes képviselő beleegyezése, de a gyermek vizsgálata, gyógyszeres kezelése szülői jóváhagyás nélkül is elvégezhető.4

b)  Másrészt még az invazív beavatkozások esetében is a szülő (törvényes képviselő) nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a beteg gyermek egészségi állapotát, így különösen nem vezethet súlyos vagy maradandó egészségkárosodáshoz.5 A szülő (törvényes képviselő) csak olyan döntést hozhat, ami – a gyermek kezelőorvosának megítélése szerint – a gyermeknek előnyös. Ehhez azonban megfelelő részletességű tájékoztatáson alapuló döntésképesség kell.

  Amennyiben azonban a gyermeken végzendő invazív beavatkozás előtt a gyermek szülője, törvényes képviselője nem érhető el, elsősorban a gyermekkel közös háztartásban élő cselekvőképes testvér, másodsorban pedig a nagyszülő(k) tehetik meg a beleegyező nyilatkozatot. Ezen megjelölt hozzátartozók hiányában a beteg gyermekkel egy háztartásban nem élő cselekvőképes (különélő) szülő, testvér, illetve nagyszülő nyilatkozhat ilyen sorrendben. Az egysorban nyilatkozattételre jogosultak ellentétes nyilatkozata esetén a beteg egészségi állapotát várhatóan legkedvezőbben befolyásoló döntést kell figyelembe venni. Az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekben a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes beteg gyermek véleményét a szakmailag lehetséges mértékig figyelembe kell venni abban az esetben is, ha a beleegyezés, illetve a visszautasítás jogát a fent megjelölt személyek valamelyike gyakorolja.6

  Hasonlóképpen a fogalmaz a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (PTK) Családjogi Könyve (CSJK) is, amikor kimondja, hogy a „szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét – korára, érettségére tekintettel – megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.”7 A Csjt. 71. §-ának (1) bekezdése csak azt rögzítette, hogy a gyermek véleményét a szülőnek ki kellett kérnie, amit a gyermek korára, érettségére figyelemmel tekintetbe kellett venni. A CSJK idézett rendelkezése azonban ennél tovább megy, konkrétabb iránymutatásokat tartalmaz. Megjelenik ugyanis a szülő és gyermek közös döntésére történő utalás olyan helyzetekben, amikor nemcsak egyszerű véleménykérésről van szó.8 Javasolt lenne ebbe a körbe felvenni – egy meghatározott életkort betöltő gyermek esetén – az egyes invazív egészségügyi beavatkozásokba történő beleegyezés jogát is a már ismertetett korlátokkal.

  Az Alkotmánybíróság 36/2000. (X. 27.) számú határozata lényeges állomás volt a cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes személyek, így a kiskorúak egészségügyi ellátása során érvényesülő önrendelkezési jogának fejlődésében. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette azt a törvényi szabályozást, amely azonosan és okainak tekintetbe vétele nélkül rendezte a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes betegekre vonatkozó, az egészségügyi ellátással kapcsolatos beleegyezés és visszautasítás jogát. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a csökkent belátási képesség alkotmányosan indokolhatja az egyén cselekvési autonómiájának törvényi korlátozását, viszont a korlátozásnak egységesen – és a cselekvőképtelen betegekkel azonosan – intézményesített módja, az elérni kívánt célhoz képest nem volt arányos. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a korlátozottan cselekvőképes betegek beleegyezési és visszautasítási jogát a cselekvőképtelen és a cselekvőképes betegekre vonatkozó szabályok közötti „tartományban” volt szükséges rendezni.

  Az Alkotmánybíróság döntése meghozatalakor figyelembe vette azt is, hogy az ENSZ Egészségügyi Világszervezete keretei között elfogadott Nyilatkozat a betegjogok előmozdításáról (Amszterdam, 1994. március) 3.5. pontja előírja, hogy „amikor szükség van törvényes képviselő beleegyezésére, a beteget – akár kiskorú, akár felnőtt -, amennyire csak felfogóképessége engedi, be kell vonni a döntési folyamatba.” Az Európa Tanács Bioetikai Konvenciója (Oviedo, 1997. április) 6. cikke is kifejezetten csak a „beleegyezési képesség” hiánya esetén engedi meg, hogy ne a beteg, hanem helyette más döntsön kezelésével kapcsolatban.

  Az Alkotmánybíróság döntése alapján a cselekvőképtelen és korlátozottan cselekvőképes személyekre vonatkozóan eltérő szabályokat kellett alkotni. Az Eütv. 2002. január hó 1. napjától hatályos módosítása azonban ennek csak rendkívül szűk körben tett eleget: pusztán a 16. életévüket betöltött kiskorúak tekintetében biztosított tágabb körben önrendelkezési jogot az alábbiak szerint. 

a)  Egyrészt a 16. életévét betöltött kiskorú lemondhat a tájékoztatásról, kivéve, ha betegsége természetét ismernie kell ahhoz, hogy mások egészségét ne veszélyeztesse. Ha a beavatkozásra a beteg kezdeményezésére és nem terápiás célból kerül sor, a tájékoztatásról való lemondás csak írásban érvényes.9

b)  Másrészt a törvény lehetővé tette, hogy a 16. életévét betöltött kiskorú személy megnevezzen egy olyan cselekvőképes személyt, aki jogosult helyette a tájékoztatás, beleegyezés és visszautasítás jogát gyakorolni. Így a kamaszlány, vagy fiú megnevezheti felnőtt barátját, vagy barátnőjét, vagy akár különélő szülőjét, nagyszülőjét egy adott – akár invazív – egészségügyi beavatkozás elvégezéséhez szükséges hozzájárulás megtételére is.

Lényeges szabály azonban, hogy ez a jogosultság valószínűsíthetően nem vonatkozik a terhesség megszakítására, mert a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény 8.§-sa értelmében a korlátozottan cselekvőképes személy nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének a terhesség-megszakítási kérelmet tudomásul vevő nyilatkozata szükséges, a cselekvőképtelen személy terhesség-megszakításra vonatkozó kérelmét pedig nevében törvényes képviselőjének kell előterjeszteni.

Adatvédelmi szempontból is létezik az „érett kiskorú” fogalma, mert 16 éves kortól (különleges) személyes adat kezeléséhez a törvényes képviselő előzetes beleegyezése, illetve utólagos jóváhagyása nem szükséges. Tehát 16 éves kortól az egészségügyi adatkezeléshez való jellemzően ráutaló magatartással megadott beleegyezéshez nem kell a szülő egyidejű „rendelői” jelenléte.10

  Teljesen indokolt a kiskorúakra vonatkozó differenciált szabályozás, hiszen lehet valaki jogilag cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes, az adott szituációban még képes lehet arra, hogy a lényeges összefüggéseket megértve autonóm, „cselekvőképes” döntést hozzon. Ezért több országban a jog ismeri az ún. „érett kiskorú” fogalmát, s ennek alapján pl. Nagy –Britanniában 16 év feletti kiskorú bármely orvosi beavatkozásba érvényes beleegyezést adhat.11 Megítélésem szerint a hazai egészségügyi jogi szabályozásban is – a fentieken túlmenően – több jogot kellene biztosítani a korlátozottan cselekvőképes kiskorúak, különösen a 16. életévüket már betöltöttek számára.

  A szülővel közös döntés jogának és kötelezettségének esetkörét azonban a CSJK konkrétan megjelöli: ilyen a gyermek életpályájának megválasztása.12 Szintén nevesíti a PTK azokat a döntési jogköröket is, ahol a 14. életévét betöltött kiskorú csak egyedül, önállóan hozhat döntést: pl. a munkával szerzett keresményével való rendelkezés joga, a személyes jellegű jognyilatkozatok, a kiskorú örökbefogadásával, apai elismerésével összefüggő jognyilatkozatok köre stb..13 A kiskorú egészségügyi ellátásával összefüggő jognyilatkozatai tekintetében azonban sem a CSJK, sem az Eütv. nem tartalmaz speciális rendelkezést, esetleges közös döntési kötelezettséget, ami már egy 14. életévét betöltött kiskorú esetében is – véleményem szerint – szükséges lenne.

  Másrészt felmerülhet az a kérdés is, hogy egy adott műtéti beleegyező nyilatkozat esetén elegendő-e az egyik szülő jognyilatkozata, vagy mindkét szülő hozzájárulása szükséges?

a)  Közös szülői felügyelet gyakorlása esetén a PTK csak azonnali intézkedést igénylő esetben teszi lehetővé, hogy a szülő a gyermek érdekében – a másik szülő késedelem nélkül történő értesítése mellett – közös szülői felügyelet esetén is önállóan döntsön.14 Ebből arra lehet következtetni, hogy a kiskorú gyermeken végzett invazív beavatkozáshoz mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozatára szükség van, melytől csak az azonnali intézkedést igénylő esetben lehet eltekinteni. (Megjegyzem azonban, hogy az azonnali intézkedés igénylő eset már kimerítheti az Eütv.-ben pontosan megjelölt közvetlen életveszély fogalmát, mikor már beleegyezésre nincs is szükség, illetve a sürgős szükség esetkörét, ahol a beleegyezést vélelmezni kell.)15

b)  Ha a szülők különélnek, és nem rendezték még egymás között a közös kiskorú gyermek feletti szülői felügyeleti jogok gyakorlásnak kérdését, akkor azt továbbra is közösen gyakorolják. Ilyen esetben, ha a szülők között nincs harmonikus kapcsolat, együttműködés, akkor előfordulhat, hogy a közös kiskorú gyermekük érdekét jelentősen érintő műtéti beavatkozás tekintetében vitatkoznak össze a különélő szülők, mely késleltetheti az adott beavatkozás elvégzését és egyben a gyógyulás esélyeit. Utalva azonban arra a törvényi rendelkezésre, miszerint a szülő (törvényes képviselő) nyilatkozata nem érintheti hátrányosan a beteg gyermek egészségi állapotát, ilyenkor a gyermek érdekében a szükséges műtéti beavatkozás a szülők között fennálló vita ellenére is elvégezhető. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perben a különélő szülők közös kérelmére a bíróság – a gyermek érdekét mérlegelve – a szülők közös szülői felügyeletre vonatkozó egyezségét jóváhagyja, vagy arról ítélettel határoz.16

c)  A különélő szülők megállapodhatnak abban is, hogy a szülői felügyelettel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket egymás között megosztják. Ebben a megállapodásban elvileg a szülők rendezhetik azt is, hogy a közös kiskorú gyermekük, illetve gyermekeik egészségügyi ellátása tekintetében szükséges szülői felügyeleti (törvényes képviselői) jogokat csak az egyik – pl. egészségügyi végzettségű – szülő gyakorolja.17

d)  A különélő szülők ilyen tartalmú megállapodása esetén, illetve ha a bíróság csak az egyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok kizárólagos gyakorlására, értelemszerűen csak a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő beleegyező nyilatkozata szükséges a kiskorú gyermeken végzendő invazív beavatkozáshoz.18 A különélő szülőt csak a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések tekintetében illeti meg döntési jog, ebbe viszont nem tartozik bele a gyermeken végzendő invazív egészségügyi beavatkozáshoz való hozzájárulás joga.19 A CSJK kizárólag a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő tájékoztatási kötelezettségét írja elő a különélő másik szülő felé a közös kiskorú gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, illetve tanulmányairól.20 Ez érdekes helyzetet eredményezhet olyankor, amikor a különélő szülőnél tartózkodó kiskorú gyermeket baleset éri és a szülői felügyeletet gyakorló szülő nem elérhető, illetve személyes megjelenése aránytalan késedelemmel járna. Bár a törvény a törvényes képviselő hiányában a sorrendiség betartásával lehetővé teszi a gyermekkel egy háztartásban élő cselekvőképes testvér és nagyszülő nyilatkozattételi jogát, illetve nevezett személyek hiányában elfogadja az egy háztartásban nem élő szülő jognyilatkozati képességét is20, azonban ez a szabály teljesen életszerűtlen és súlyosan sérti a kapcsolattartásra jogosult, de szülői felügyeleti jogot nem gyakorló különélő szülő jogát. Az Eütv. és a CSJK szigorú betartása esetén ugyanis a kórházban jelen lévő különélő szülő csak akkor tehet műtéti beleegyező nyilatkozatot, ha a „sorban előtte álló” más hozzátartozók ezt nem tették meg, vagy ők nem voltak időben elérhetők. Ez a joghelyzet pedig súlyosan sértheti a különélő szülő jogát.

  Hasonló kérdéseket vet föl a kiskorút megillető orvosi titoktartáshoz való jog és a kiskorú beteg egészségügyi dokumentációja megismeréséhez fűződő jog gyakorlása is, hiszen a műtéti beleegyező nyilatkozat érvényességének legfontosabb feltétele az azt megelőző, törvényi feltételeknek megfelelő – orvosi titoknak minősülő – részletes tájékoztatás, illetve a készült egészségügyi dokumentációban (felvételek, leletek stb.) szereplő adatok megismerése is.

 

Dr. Barzó Tímea, PhD
intézeti tanszékvezető egyetemi docens
ME ÁJK Civilisztikai Tudományok Intézete Polgári Jogi Tanszék,
ügyvéd, egészségügyi szakjogász

 

1 Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 3. § a) pont
Eütv. 15.§ (2)-(3) bekezdései
DÓSA Ágnes: A szülők döntéshozatali joga a gyermek egészségügyi kezelése során. Családi Jog I. évfolyam 2003/3-4. szám 17.o.
Invazív beavatkozás: a beteg testébe bőrön, nyálkahártyán vagy testnyíláson keresztül behatoló fizikai beavatkozás, ide nem értve a beteg számára szakmai szempontból elhanyagolható kockázatot jelentő beavatkozásokat (Eütv. 3.§ m) pont).
Eütv. 16.§ (4) bek.
Eütv. 16. § (5) bek.
PTK 4:148. §
MAKAI Katalin: „A szülői felügyelet” In KŐRÖS András (szerk.): Polgári Jog Családjog III. kötet (Budapest: HVG-Orac Kiadó 2013) 237.o.
Eütv. 14. §
10 HANTI Péter: Felelősség és kockázatmenedzsment az egészségügyben. Complex Kiadó, Budapest, 2013.  298.o.
11 KOVÁCS József: A modern orvosi etika alapjai. Bevezetés a bioetikába. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 1997. [KOVÁCS ] 134.o.
12 PTK 4:153. § (2) bek.
13 PTK 2:12.§ (2) bek.; 4:101. § (5) bek.
14 PTK 4:164. § (3) bek.
15 Eütv. 3.§ i) pont; 17. § (1) bek. b) pont és (2) bek. b) pont
16 PTK 4:165. § (2) bek.
17 PTK 4:165. § (1) bek.
18 LANTAI Csilla: A szülői felügyelet. In: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. II. kötet XII. CÍM (Szerk.: Osztovits András). Opten Informatikai Kft. Budapest 2014. 303-309. o.
19 PTK 4:168. § (1) bek.; 4:175. §
20 PTK 4:174. §
21 A VÁLLALKOZÓ ORVOSOK NAGY KÉZIKÖNYVE. (Szerk. Dósa Ágnes – Kovácsy Zsombor). Complex Kiadó Budapest, 2011. 579.o.

 

https://www.drportal.hu/hir.php?szid=99&tema=67&hid=26775_frisshir

 

Ossza meg ismerőseivel:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Skip to content