Ép testben ép lélek

Egy nap egy kis
pillangó látszott
egy félig nyitott
selyemgubóban.
Egy férfi ült és
nézte a pillangót
néhány óráig,
ahogy küzdött,
hogy testét
kiszabadítsa a kis
lyukon keresztül.

A szeretet az az öröm, amelyet akkor érzünk, amikor a szeretett emberre gondolunk, vagy a társaságában vagyunk, vagy valamely közösen végzett munkában beteljesülést találunk. A szeretet azt jelenti, hogy megnyitom magam, és beengedem a többieket, hagyom, hogy részt vegyenek mindabban, ami engem foglalkoztat, megosztom magam velük, önmagamat felkínálom nekik. A szeretet azt jelenti, hogy örömmel munkálkodom mások javán, és hozzájárulok személyes
kibontakozásukhoz.

Nevezhetjük ezt határhelyzetnek. Minden, amivel azonosultak, minden, ami számukra az én-tudatukat adta, elvétetett tőlük. És aztán – hirtelen
és megmagyarázhatatlanul – a kezdetben érzett kín vagy intenzív félelem a jelenlét szent
érzésének adta át a helyét; váratlanul mély lelki békét és nyugalmat éreztek, s a félelem
nyomtalanul eltűnt.

Egy társadalmi
megbecsülésnek örvendő házasember érthető módon
megzavarodik, amikor váratlanul szembekerül ikre másik felével.
Ilyenkor talán nem hajlandó tudomásul venni a helyzet
nagyszerűségét. A lelkek azonban a sors rendeléséből
találkoznak, pontosan fejlődésüknek ama szakaszán, amikor az ellentéteknek egyesülniük muszáj. A lélek nem várja ki amíg az akadály elhárul az útból.

Egy a vallásról és a szabadságról folytatott kerekasztal beszélgetés során a szünetben megkérdeztem a Dalai Lámát: ‘Őszentsége, melyik a legjobb vallás?”