ET-3

Eckhart Tolle a fájdalomtestről

Mindig több nő jelentkezik a tudatossággal foglalkozó csoportokba, mint férfi. A nők gyorsabban fognak előre haladni, mint a férfiak. Mindenhol ezt tapasztalom. És ennek részben az az oka, hogy immár képesek lesznek használni azt a fájdalomtestüket, ami eddig óriási akadály volt a számukra. Hatalmas segítséggé válik, amint jelenlétet viszel bele. A férfiak még mindig sokkal kevésbé vannak kapcsolatban a testükkel.

Nem arról van szó, hogy „elfogadom, csak hogy minél előbb véget érjen már ez a fájdalom!” A fájdalmat tökéletesen elfogadod. És ebben rejlik az igazi spirituális erőd. A teljes elfogadásban. Persze ezúttal már nem azonosultál a fájdalommal. Az nem vált a boldogtalan éneddé. Teljesen ott vagy. Teljesen jelen vagy vele. Teljesen elfogadod, hogy a fájdalomtest ott vibrál benned. És azt is, hogy menstruációkor talán meglehetősen hosszú ideig kell majd tartanod a fájdalmat. Akár néhány napig is. És közben jelenlétet viszel bele.

Természetesen előfordulhat, hogy közben időnként alulmaradsz. Amikor észreveszed, újra jelenlévővé válsz vele szemben. Az alulmaradsz szón azt értem, hogy előfordulhat, hogy a fájdalomtest sikerrel hatol be az elmédbe, és ott újra átveszi gondolkodásod irányítását. Ám egyszer csak észbe kapsz, és újra tartod.

A fájdalom tehát fantasztikus tanítóddá válik. És valahányszor ez megtörténik, jelenlétet viszel bele.

Mindig több nő jelentkezik a tudatossággal foglalkozó csoportokba, mint férfi. A nők gyorsabban fognak előre haladni, mint a férfiak. Mindenhol ezt tapasztalom. És ennek részben az az oka, hogy immár képesek lesznek használni azt a fájdalomtestüket, ami eddig óriási akadály volt a számukra. Hatalmas segítséggé válik, amint jelenlétet viszel bele. A férfiak még mindig sokkal kevésbé vannak kapcsolatban a testükkel. A nők is persze az elméjükben élnek, de a férfiak sokkal mélyebben körül bástyázták magukat az elmestruktúráikkal. Persze nekik is van fájdalomtestük, de a férfiakra elsődlegesen az jellemző, hogy a fejükkel azonosítják magukat. A nőkre pedig elődlegesen az jellemző, hogy ők a fájdalomtestükkel azonosulnak. Ezek persze csak tendenciák. Csodálatos gyakorlat ez.

A szünet után szeretném megkérni a jelenlévők közül azokat, akik olvasták a könyvemet, hogy mondják el, hogy haladnak. Milyen akadályokkal találtad magad szembe? Hol kezd nehézzé válni a dolog? De kérdezhettek bármi más, a témával kapcsolatos dolgot is.

A vázolt gyakorlat olyan egyszerű, olyan csodálatos és olyan erőteljes, hogy döbbenetes, hogy ilyen sok időbe tellett az emberiségnek eljutni eddig a pontig. Az átalakulás mostantól kezdve azonban már nagyon gyorsan megtörténhet.

Tedd hát a fájdalomtestedet a szövetségeseddé! A fájdalomtest nem az ellenséged. Abban a pillanatban, hogy ellenségednek tekinted, megjelennek a régi elmeminták. Amik még a fájdalomtestből is újra problémát csinálnak. „Hogyan tudok megszabadulni tőle?” Ne azzal foglalkozz, hogy megszabadulj tőle! Csak figyeld! Az elintézi. Csak figyeld és tartsd! Először szinte elborít a fájdalom, de minél inkább jelenlétet viszel bele, annál inkább észreveszed, hogy mekkora ereje van a jelenlétednek. Azt is megérted, hogy a fájdalmad végül is csak hullámfodrozódás annak a hatalmas, szinte végtelen dolognak a felszínén, aki te valójában vagy.

Végső soron minden emberi forma csupán olyan felszíni fodrozódás vagy hullámocska, amelyik óriási hullámnak igyekszik látszani. S amint fölismered lényed hatalmasságát, szinte végtelenségét, a fájdalom viharsebesen csöppnyire zsugorodik, és kiderül, hogy korábban csak óriásira fújta föl magát. Ez a megszabadulás gyakorlata. Nem igényel sok időt.

Néha megkérdezik tőlem: „Aztán mennyi ideig kell csinálnom?” Ezt embere válogatja részben attól függően, hogy az illetőnek mennyire tömör a fájdalomteste. De nem számít, mert maga a gyakorlat csodálatos. Találkoztam olyanokkal, akiknek extrém erős volt a fájdalomtestük, és körülbelül két év gyakorlatozással 80-90%-kal csökkentették azt. Ismétlem: ők különlegesen tömör fájdalomtesttel rendelkeztek.

Tehát lehetséges a megszabadulás.

Nem arról van szó, hogy egy életen át kell gyakorlatoznod. Tehát nem az a helyzet, mint némely spirituális tanítónál, aki azt mondja: „Még öt életnyi időt kell rászánnod a dologra.” Vagy azt: „A következő életedben sikerülni fog.” Vagy azt: „Húsz év múlva fölszabadítalak, miután ideadtad nekem az összes pénzedet.”

Kíváncsi vagyok, vajon hogyan kezeled azt a helyzetet, amikor két ember fájdalomteste összecsap. Adva van a feleségem, akit történetesen nagyon szeretek. A dühöngő fájdalomtestem és a „tele van a hócipőm”-testem, amelyik időnként visszavág. Kíváncsi vagyok, hogyan kéne ezt kezelnem.

Használd a kapcsolatodat a gyakorlásod központi elemeként. Mint már tudod, a fájdalomtested nincs folyamatosan jelen. Időnként fölébred. Vagy benned, vagy a társadban. Légy ott, amikor fölébred. Figyeld a folyamat kezdetét, ahogy a fájdalom megjelenik. Nem javasolnám ezt, ha nem tudnám, hogy megvan benned a szükséges jelenlét, ami ahhoz kell, hogy figyelő tanúként szemléld a történéseket. Biztos vagyok benne, hogy meg tudod tenni, hiszen arra is képes vagy, hogy már három órája itt ülj, és hallgass engem. Elegendő jelenléttel rendelkezel ahhoz, hogy tanúként megfigyeld, ahogy a fájdalom megjelenik.

Ha a fájdalmat a megjelenése korai stádiumában tudod elkapni, akkor könnyebb lesz jelen lenned, és az nem veszi át fölötted az irányítást.

A fájdalomtest néha nagyon gyorsan jelenik meg. Ez olyan fájdalomtestekre jellemző, amelyeknek az energiamezejét alapvetően a harag alkotja. A harag tüzes jellegű valami. A haragos fájdalomtest – szemben a súlyos, depresszív fájdalomtesttel – szinte alig ad időt a megfigyelésre. Úgy jelenik meg, mint egy robbanás. Egy másodperc alatt fölveszi teljes méretét.

Ha tehát harag jellegű fájdalomtestről van szó, akkor bizony igen nehéz megfigyelned a kialakulását, mert az robbanásszerű.

Másféle fájdalomtestnél, például félelemmel teli fájdalomtest esetén könnyebb a megfigyelés, könnyebben észleled, ahogy megpróbál az elmédbe terelni.

Tehát légy jelen a folyamat elején.

A partner óriási segítséget nyújthat, ugyanis előfordulhat, hogy a fájdalomtest kibontakozásának már az elején azonosulsz vele, és elkezdesz vitatkozni. A vitát ekkor persze már a magyarázatok és az érvek hátterében meghúzódó fájdalomtest táplálja energiával. A társad eközben jelen lehet, sőt fokozhatja is jelenléte intenzitását, és figyeli a fájdalomtested erőre kapását.

Ha nem vagy képes megfigyelni saját fájdalomtestedet – ami eleinte olykor bizony előfordulhat –, a partnered megteheti ezt helyetted. Ilyen gyönyörűen működhet a kapcsolat. A társad lesz a figyelő tanú. Ha adott esetben ez neked nem megy. Ez rendkívüli erejű gyakorlat lehet.

És aztán mi történik? Ha én együtt vagyok valakivel, akkor észreveszem, ha a fájdalomteste fölébredt, és már kúszik is az elméjébe azt akarva, hogy én reagáljak rá. Lépj ilyenkor az intenzív jelenlét állapotába, ami egyúttal az igen nagyfokú nyitottság állapota is. Azonnal azt fogod érezni, hogy a tested minden sejtje élettel vibrál. Ezt követően fenntartod a teljes nyitottságnak és jelenlétnek ezt az állapotát, és megfigyeled, ahogy a társad fölébredt fájdalomteste átvonul az elméjén. Aztán mindenféle trükköt megpróbál majd, csak hogy tudattalan reakciót váltson ki belőled.

A fájdalomtestek rendkívül rafináltak. A te partnered is megpróbál majd minden trükköt. A fájdalomteste végigzongorázza azokat a gombjaidat, amelyek megnyomására a múltban tudattalanná váltál. Épp a megfelelő szavakat mondja majd, amelyekről tudja, hogy azok tudattalanná tesznek, és érzelmi reakciót váltanak ki belőled.

Te azonban jelen maradsz. Tedd meg őérte, ha elveszíti önmagát a fájdalomtestben. Fenntartod a jelenlétet, és figyeled, ahogy a fájdalomtest mindent bevet, csak hogy téged tudattalanná tegyen. A jelenlét minden esetben egy energiamezőt sugároz köréd.

Ha tehát valakivel vagy, akkor ha intenzív jelenlétben maradsz, jelenlét sugárzik ki belőled. A fájdalomtest számára rendkívül nehéz hosszú ideig aktívnak maradni a jelenlét energiamezejében. Még akkor is, ha az egy másik személyből származik. Lehet, hogy a fájdalomtest fizikailag eltávolodik. Az illető például kirohan a szobából. Vagy beugrik a kocsijába, és elhajt. Vagy pedig az történik, hogy a fájdalomtest általi elragadottság kellős közepén az illető egyszer csak magára talál. Ez valami egészen varázslatos jelenség.

Hirtelen tudatos jelenlét jelenik meg, amivel képes rálátni a tomboló fájdalomra. Akár egy kiabálás kellős közepén is megtörténhet ez. Kiabálsz a társaddal, és egy pillanatban hirtelen fölbukkan benned a jelenlét. Olyan érzés ez, mintha színész lennél a színpadon. Aki megfeledkezett arról, hogy ő csak egy rendkívül szenvedélyes forgatókönyvi szerepet alakít. Hirtelen rájön, hogy ő csupán a kondicionált elmemintájának megfelelően cselekszik. És hirtelen figyelő jelenlétet produkál. Lenyűgöző jelenség.

Tehát segítetek egymásnak. Ha a társad elveszíti önmagát, te jelenlévő maradsz. A jelenlét sohasem azt jelenti, hogy visszavonulsz. Vagy hogy véded magad. Ezért jó, hogy eljöttél ma ide, mert ez segít neked megismerni a jelenlét állapotát. Egyesek összetévesztik azt a tartózkodó közömbösség állapotával. Ha például megtámad téged a társad fájdalomteste, és te erre visszavonulsz. Ez valahogy így fest. Ez nem jelenlét. Ráadásul a kicsiny én ilyenkor még azt is mondhatja: „Ó, én ezen már rég túl vagyok. Engem nem érint meg a fájdalomtest. Én felülemelkedtem már az ilyen tudattalanságon.”

A jelenlét tehát teljesen nyitott állapot. Megengedés. Megengeded a partnerednek, hogy ott legyen, ahol van. Ez nagyon mély megengedés. Hatalmas erő kíséri. És átöleled a fájdalmat. Akár a saját fájdalmadat öleled át, akár a társadét, a szeretet állapotában maradsz, és tudatosítod magadban, hogy a fájdalom mozgolódik. Nem kell azt szavakban megfogalmaznod. Ezen a ponton az valószínűleg úgysem működne.

Légy azonban óvatos! A fájdalomtestek rendkívül dörzsöltek. Előfordulhat, hogy a fájdalomtested fölébred, és projektál, tehát kivetít valamit abban a pillanatban, és mond valamit a partnerednek. Például: „Hát látod, megjelent a fájdalomtested.” Sok minden történhet, de ha jelen vagy, akkor minden rendben.

Ismerek néhány olyan házaspárt, akik titkos jelet adnak egymásnak, ha észreveszik, hogy a társuk fájdalomteste ébredezik. Némelyiküknek ez a módszer bevált. Egy apró kézmozdulat. Néha azonban egyáltalán nem válik be. Ha már a teljesen kibontakozott fájdalomtestnek mondasz valamit, annak a reakciója ugyancsak markáns lehet. Az egyik jel, amit valaki ajánlott nekem a következő: (…) Nos, ez garantáltan nem fog működni.

Néha hasznos a fájdalomtest irányította interakció után megbeszélni, hogy mi is történt. Hogy is kezdődött a dolog, minként használta a fájdalomtest az elmét, az ilyen-olyan érveket és álláspontokat, mi szerint „nekem igazam van, neked nincs” stb. Hogy hogyan vonult ezekbe az elmestruktúrákba.

Hasznos szokás néha utólag visszatekintve jelenlétet vinni az eseménybe, ahol a fájdalomtest teljesen átvette fölötted az uralmat. Tehát miután a tudatosság visszatért, megcsókoltátok egymást, rendet raktatok, és kellemesen megvacsoráztatok, vagy bármi hasonlót tettetek, elbeszélgettek a történtekről. „Hát igen, ez a fájdalomtest volt. Benned vagy bennem kezdődött a folyamat? Gyere, nyomozzunk vissza a kezdetekhez! Az első mozzanat az volt, hogy nem telefonáltál, hogy ma késve érsz haza. Vagy hogy nem vitted ki a szemetet.” Egészen apró, jelentéktelen ügyekkel kezdődhet a dolog.

Visszatekintve tehát utólag is jelenlétet vihettek a folyamatba. Aztán figyeld meg, hogy a következő alkalommal vajon sikerül-e közben fenntartani a jelenlétet. Csodálatos gyakorlat.

Ha pedig alulmaradnál, akkor vizsgáld meg utána, hogy hol buktál el. De ne azzal a hozzáállással, hogy „ó, a fene egye meg, nem sikerült, kudarcot vallottam!” Mert az csak az „én nem vagyok elég jó” jelmondatú kicsi ént erősíti. Ne így. Egyszerűen tárgyilagosan vedd szemügyre a történteket, hogy tudd, miként is kezdődött a folyamat. Ez is remek gyakorlat.

Tehát beszéld meg a társaddal, vizsgáljátok meg a történteket együtt, és akkor legközelebb már hatékonyan tudtok egymásnak segíteni. Könnyebbé teszi ez a dolgotokat. Ha ugyanis a pár egyik tagjában beindul a fájdalomtest aktiválódása, a másik ember egy darabig még mindenképpen tudatos lesz. Vegyétek hát ennek hasznát.

Ha újra találkozunk, megköszönöm, ha beszámolsz arról, hogy mit értetek el ezzel a gyakorlattal. 

Szeretnélek megkérdezni a gyermekek tudatosságáról és arról, hogy vajon meg tudjuk-e akadályozni, hogy bennük fájdalomtest alakuljon ki.

Nagyon sok gyerek már korai életkorban fájdalomtestet alakít ki, ami a szülei fájdalomtestéből származik. Valamennyi fájdalom minden emberben jelen van már akkor, amikor világra jön. Ez jelentős mértékben hozzáadódik a személyes fájdalomtestéhez.

Az én fájdalomtestem igen gyorsan nőtt életem első 6-7 évében, mert mindkét szülőm intenzív fájdalomteste vett körül. Sok hasonló család létezik.

A gyerekek tehát magukba szívják szüleik fájdalomtestét.

A kérdést nyilván nemcsak magad, hanem a többi, a teremben most itt ülő ember érdekében is tetted föl. És érzem, hogy ennek kapcsán nő a helyiségben a tudatosság.

A legtöbbet azzal segítesz a gyereknek, ha tudatosságot viszel a saját fájdalomtestedbe. Vagy ha társsal élsz, akkor a legjobb, ha mindketten ezt teszitek. Mert az esetben nem fogtok folyamatosan fájdalomtestet kisugározni és megjeleníteni, amit a gyerek magába szívna. De még az olyan gyereknek is lesz bizonyos méretű fájdalomteste, akinek a szülei nem vesznek el a saját fájdalomtestükben. Még egy három- vagy négyéves gyereknél is gyakran meg lehet figyelni, ahogy az angyalból néhány másodperc alatt kis üvöltő szörnyeteg válik. Az átalakulás annyira döbbenetes, hogy teljesen normálisnak, szokványosnak tartják. Ez a gyönyörű lény, akinek a szeméből fény ragyog, még nem sok elmeaktivitást produkál. Az egós énje még nem túl erős. Ezért a tekintetéből még rengeteg lét áramlik át. És egyszer csak hirtelen iszonyú görcsbe csap át. Ledobja magát a földre, és elkezd üvölteni. Ez a fájdalomtest. Gyerekeknél ez viszonylag rövid ideig aktív. Mert az ő elméjük még nem elég fejlett ahhoz, hogy a fájdalomtest sokáig tudjon abba csimpaszkodni. Ezért a fájdalomtest gyorsan átfut rajtuk, majd távozik. Ismét gyorsan inaktívvá válik.

A gyereknek az segít legtöbbet, ha egy ilyen üvöltős roham után rá tudsz mutatni, hogy mi is történt.

Más gyerekek esetleg másként reagálnak a fájdalomtest megjelenésére. Például extrém módon visszavonulnak. Magukba zárkóznak. Kérdezd meg a gyerektől: „Emlékszel, amikor tagnap üvöltésroham tört rád? Mi történt akkor veled? Ki volt az?” Azzal, hogy rámutatsz, hogy a gyerekben valamilyen energiaáramlás zajlott le, és talán nevet is adsz neki, segíteni tudsz, hogy a jelenben maradjon, és megfigyelhesse a fájdalomtestét, amint az ébredezik. A folyamat közepén gyerekkel ezt képtelenség megtenni. Csak a történés lezajlása után van erre lehetőség. Nem tudsz egy üvöltő szörnyeteggel beszélni. De amikor visszatért az angyalka, akkor megkérdezheted: „Ki volt az előbbi szörnyeteg?” Nem azért kérdezed ezt, hogy bűntudatot vagy bármi hasonlót ébressz benne. Érdeklődve tedd föl neki a kérdést: „Hát nem érdekes? Vajon honnan jön ő? Vajon van neve?”

És amikor legközelebb kezdődik a fájdalomtest ébredése, akkor mondd: „Ó, nézd csak! Úgy látom, megint itt van XY. Visszajött.” Már akkor mondhatod, amikor zajlik a jelenet, bár azzal nem hozod ki belőle. Mégis így legalább már akkor egy kis tudatosság ébred benne a fájdalomtestével kapcsolatban. Miután pedig elült a vihar, azt mondod: „Látod, megint eljött. Hát nem vicces?”

Ha el tudod kapni a gyerek fájdalomteste ébredésének az első pillanatát, akkor mondhatod: „Ó, úgy tűnik, XY közeledik. Érzed?” Ily módon a gyerekben nagyon gyorsan megnő a figyelő jelenlét. Ténylegesen elkezdi figyelni önmagában a fájdalomtest működését. Ez csodálatos dolog. Ezt minden itt ülő szülő könnyen megteheti.

Tehát nem próbálsz megszabadulni tőle. Szinte olyan ez, mint ez jelenség, amit te és a gyereked együtt szemléltek. Ha jön, rácsodálkoztok: „Ó, ni csak!”

És nyíltan be kell vallanod, ha a te fájdalomtested vette át fölötted az irányítást. Ilyenkor mondhatod például azt, hogy „tudod, mi volt ez? Ugyanaz történt velem, mint ma reggel veled. Ez az én fájdalomtestem volt.”

Idővel megtörténhet, hogy a gyerek így szól hozzád: „Ó, itt a fájdalomtested.” Az igazán jól funkcionáló családokban ilyen dolgok történnek. A gyerekek képesek erre. Imádják, ha figyelhetnek. Olyan ez nekik, mint egy játék. Izgalmas.

(Halljátok? Itt van valami, aminek megadhatjuk magunkat. Akár az ilyen jelenségnek is. Ez kis bosszúság, ám ha a fájdalomtested készen áll arra, hogy fölébredjen, akkor nagy bosszúságként fogod átélni.

Sajnos véget ért. Pedig épp kezdtem volna…)

Szóval bármi hasonlót használhatsz. Még kis bosszúságokkal is gyakorolhatsz. Figyeld meg, hogy képes vagy-e teljes elfogadással fordulni afelé, ami eddig irritált. Csak fogadd el teljesen! Bármi is az, dolgozz vele, teljesen megengedve azt, és figyeld meg, mi történik. Minden, amit teljesen megengedsz, lelki békét teremt benned. Hatalmas lelki békét. Minden, amit tökéletesen megengedsz.

Mindannyiunknak van fájdalomteste. És legtöbbünknek valamilyen munkahelye is. Tudsz-e valamit tanácsolni arra vonatkozóan, hogy a munkánkat miként használhatjuk fel a fájdalomtesttől való megszabadulásra?

A munkahelyeden általában olyan környezetben vagy, amit a kis ének, kis egok és nagy egostruktúrák uralnak. Tehát a tudattalanság. Számos nagy szervezetet még mindig ez a tudattalan állapot irányít, bár néhány kivétel talán azért akad. Óriási segítség hát, ha nem várod el a többiektől, hogy tudatosak legyenek. Ha nem számítasz tudatosságra ott, ahol nincs tudatosság.

Ahogy a megbeszélt gyakorlatodat végzed magaddal, nagyon könnyen észre fogod venni a munkatársaidban a tudattalanságot és a fájdalomtest fölébredését. S annak az elmén keresztül történő megjelenítődését. Folyamatosan ezt fogod tapasztalni. Egyes cégeknél persze jobban, másoknál kicsit kevésbé. Itt ugyanazt gyakorolhatod, mint a párkapcsolatban, hiszen itt is emberi kapcsolatokról van szó. Azt, hogy miként vihetsz jelenlétet a kapcsolataidba.

Ha a fájdalomtest valaki másban fölébred, akkor ne kapcsolj reaktív üzemmódba. Ami a kis én harca lenne a másik ember fájdalomtestével. Mert az könnyen működésbe hozhatná a te fájdalomtestedet. Az eredménye mindennek pedig egy jó nagy vita lenne. A gyakorlat lényege az, hogy felhagysz a kis én reagálási szokásaival. Miközben megengeded a másik embernek, hogy tudattalan legyen.

Ez nem jelenti, hogy minden alkalommal beadod a derekadat. Azt jelenti, hogy megteremted a jelenlét állapotát, és jelenlétet viszel a munkádba. A tárgyalóasztalhoz a bizottsági ülésre. Ott ülsz, és figyeled a kis ének asztal körül zajló csatáját. Figyelsz, és egy percre talán eszedbe jut a mostani pillanat. Ez az előadás. Ami visszahozza számodra a jelenlét állapotát. Ott ülsz, és érzed a szoros kapcsolatodat a testeddel. Mentális ítélkezés nélkül figyeled minden résztvevő megnyilatkozását. Jelenlétet viszel a tárgyalóasztalhoz, a bizottsági ülésre, nem pedig az én reaktivitását.

Aztán talán azon kapod magad, hogy hozzászólsz. A jelenlét állapotából mondasz valamit. És a szavaid egy más minőséget adnak a tárgyaláshoz. Ott ül a társaságban egy ember, aki másfajta tudatosságot prezentál. Aztán nézd meg, mi történik ennek hatására!

Semmit sem tehetsz azért, hogy másokat megváltoztass. A világ legnagyobb része még mindig tudattalanságban él. Ez van. Ne várd el, hogy másként legyen! A fontos, hogy engedd meg az embereknek a tudattalanságukat.

Ez egyébként más olyan hosszú távú kapcsolataidra is vonatkozik, mint például a szüleiddel vagy a felnőtt gyerekeiddel való kapcsolatodra. Sokak számára ez igen problémás terület. Mert rengeteg múltbéli élmény fűzi őket ezekhez az emberekhez. A nagy közös múlt. A családokban gyakran rengeteg a tudattalanság és a diszfunkció, a hibás működés. Ezért a lehető legcsodálatosabb dolgok történnek, ha képes vagy megengedni például a szüleidnek, hogy teljesen önmaguk legyenek. A kis én lemond arról a vágyáról, hogy a szülei megértsék őt. A kis én azt mondja: „Meg kell értenetek engem.” Nem fognak. Te viszont úgy érzed majd, mintha komoly súlyt vennének le a válladról, ha lemondasz arról az igényedről, hogy a szüleid megértsenek. „Hú, micsoda megkönnyebbülés! Nem kell megérteniük engem.” Mindez a jelenlét velejárója.

Aztán ott van az, hogy szélnek ereszd a vágyadat, hogy a szüleid másmilyenek legyenek vagy másként viselkedjenek, hogy ilyen-olyan dolgok elkövetésével vagy éppen meg nem tételével vádold őket. Senki sem hibázott. Csak működött a tudattalanság. Semmi személyesen ellened irányuló sem volt abban, ami történt. Azt tették, amit tudatossági szintjük szerint tenni tudtak. Valójában senki sem követett el semmit. Csupán a tudattalanságot láthattad megnyilvánulni.

Ezért mondta Jézus: „Bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek.” Megérted, hogy nem tudtak jobbat tenni. Mert nem volt elég tudatosságuk hozzá. Ha Jézus ma élne, így fogalmazni: „Bocsáss meg nekik, mert teljesen tudattalanok.” Ezt jelenti ez. Csupán a tudattalanság nyilvánult meg. Még az az érzés is a feledésbe hull, hogy valamit másként kellett volna tenniük.

Minél több jelenlét ébred benned, annál világosabban megérted, hogy soha senki sem követett el ellened semmit. Csak a kicsi én érzi magát megbántva vagy megsértve. Amint a jelenlét dimenziója megjelenik, az mindig teljesen őseredeti marad. Tökéletesen tiszta. Tökéletesen friss. És tudod, hogy azt soha semmi sem érintette meg. Azzal soha semmi baj nem történt.

Azzal a lénnyel tehát, aki valójában vagy, soha semmi bántó nem történt. Teljesen mindegy, hogy gyermekként milyen fájdalmakat kellett átélned. Amint föltámad benned a jelenlét, rájössz, hogy létezik benned egy olyan dimenzió, amelyik soha meg nem érintetett.

Ezt követően pedig a megbocsátás már magától történik meg benned. Nem kell már megpróbálnod megbocsátanod. Amíg megpróbálsz megbocsátani, az nem fog igazán menni. „Ó, meg kéne bocsátanom. Hiszen én spirituális ember vagyok.” Valójában nem tudod magad rávenni a megbocsátásra. A megbocsátás természetes módon történik meg, és megjelenik benned a jelenlét. Megérzed annak a határtalanságát, aki te valójában vagy. Aki sokkal-sokkal több, mint a kicsi én. Akkor a megbocsátás egyszerűen megtörténik. Többé már szavad, fogalmad se lesz rá.

Tehát minden kapcsolat esetén, akár munkatársak, akár szülők és gyerekek közötti kapcsolatról van is szó, a leghatékonyabb eszköz, ha mindenkinek megengeded, hogy önmaga legyen. Ami annak az egyik megjelenési formája, hogy megengeded a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van. A jelen pillanat vásznán sokszor emberek jelennek meg. A jelen pillanat számodra igen gyakran egy személy formájában jelenik meg. Adott esetben egy ember fájdalomtesteként. Nem baj.

A gyakorlat lényege, hogy hagyd, hogy legyen. Ezen a ponton árad át rajtad az erő. Az elme azt mondja: „Nem, nem engedheted meg, hogy ez legyen. Valami mást kéne tenned.” A legerőteljesebb átalakulás akkor történik meg, ha lenni engeded azt. Amikor tehát azt mondom, hogy engedd meg a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van, akkor az igen gyakran azt jelenti, hogy engedd meg az adott embernek, hogy az legyen, aki. Hogy engedd meg a tudattalanságnak, hogy legyen. Minden rendben van.

És akkor azt fogod tapasztalni, hogy a szüleiddel való kapcsolatod drámai módon javulni fog. Mert lemondtál a vágyról, hogy megértsenek téged. Nincs már többé szükséged rá. Rájössz, hogy senki sem csinált vagy csinál veled kapcsolatban semmi rosszat.

A megengedésen keresztül varázslatos átalakulásokat fogsz megtapasztalni. Ez az, ahol a határtalan erő átjön. Akár a munkatársaidról, akár a szüleidről van is szó. Próbáld ki!

A jelenlét állapota mindig a szelíd átölelése annak, ami van. Finom lágyságot viszünk abba, ami van. És ez a lágyság hatalmas erejű. Lágyságot belevíve átöleljük a pillanatnyi valóságot, és fenntartjuk az ölelést. Jelen maradsz. Fenntartod a fájdalmat. És figyeled a zűrzavart. Fenntartod. Jelenlétérzésed nagyon-nagyon gyorsan sokkal, de sokkal erősebbé válik, ahogy tartod a fájdalmat. És a fájdalom lassan alábbhagy. Ez azonban már nem számít. Mert a fájdalom elfogadása már olyan teljes benned, hogy a pillanatot nem teszed már a fájdalom megszüntetésének az eszközévé.

Ossza meg ismerőseivel:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Skip to content