ET-1

Kísérő gondolatok – a fájdalom feloldására Eckhart Tolle

Mindannyiunknak van fájdalomteste. És legtöbbünknek valamilyen munkahelye is. Tudsz-e valamit tanácsolni arra vonatkozóan, hogy a munkánkat miként használhatjuk fel a fájdalomtesttől való megszabadulásra?

A munkahelyeden általában olyan környezetben vagy, amit a kis ének, kis egok és nagy egostruktúrák uralnak. Tehát a tudattalanság. Számos nagy szervezetet még mindig ez a tudattalan állapot irányít, bár néhány kivétel talán azért akad. Óriási segítség hát, ha nem várod el a többiektől, hogy tudatosak legyenek. Ha nem számítasz tudatosságra ott, ahol nincs tudatosság.

Ahogy a megbeszélt gyakorlatodat végzed magaddal, nagyon könnyen észre fogod venni a munkatársaidban a tudattalanságot és a fájdalomtest fölébredését. S annak az elmén keresztül történő megjelenítődését. Folyamatosan ezt fogod tapasztalni. Egyes cégeknél persze jobban, másoknál kicsit kevésbé. Itt ugyanazt gyakorolhatod, mint a párkapcsolatban, hiszen itt is emberi kapcsolatokról van szó. Azt, hogy miként vihetsz jelenlétet a kapcsolataidba.

Ha a fájdalomtest valaki másban fölébred, akkor ne kapcsolj reaktív üzemmódba. Ami a kis én harca lenne a másik ember fájdalomtestével. Mert az könnyen működésbe hozhatná a te fájdalomtestedet. Az eredménye mindennek pedig egy jó nagy vita lenne. A gyakorlat lényege az, hogy felhagysz a kis én reagálási szokásaival. Miközben megengeded a másik embernek, hogy tudattalan legyen.

Ez nem jelenti, hogy minden alkalommal beadod a derekadat. Azt jelenti, hogy megteremted a jelenlét állapotát, és jelenlétet viszel a munkádba. A tárgyalóasztalhoz a bizottsági ülésre. Ott ülsz, és figyeled a kis ének asztal körül zajló csatáját. Figyelsz, és egy percre talán eszedbe jut a mostani pillanat. Ez az előadás. Ami visszahozza számodra a jelenlét állapotát. Ott ülsz, és érzed a szoros kapcsolatodat a testeddel. Mentális ítélkezés nélkül figyeled minden résztvevő megnyilatkozását. Jelenlétet viszel a tárgyalóasztalhoz, a bizottsági ülésre, nem pedig az én reaktivitását.

Aztán talán azon kapod magad, hogy hozzászólsz. A jelenlét állapotából mondasz valamit. És a szavaid egy más minőséget adnak a tárgyaláshoz. Ott ül a társaságban egy ember, aki másfajta tudatosságot prezentál. Aztán nézd meg, mi történik ennek hatására!

Semmit sem tehetsz azért, hogy másokat megváltoztass. A világ legnagyobb része még mindig tudattalanságban él. Ez van. Ne várd el, hogy másként legyen! A fontos, hogy engedd meg az embereknek a tudattalanságukat.

Ez egyébként más olyan hosszú távú kapcsolataidra is vonatkozik, mint például a szüleiddel vagy a felnőtt gyerekeiddel való kapcsolatodra. Sokak számára ez igen problémás terület. Mert rengeteg múltbéli élmény fűzi őket ezekhez az emberekhez. A nagy közös múlt. A családokban gyakran rengeteg a tudattalanság és a diszfunkció, a hibás működés. Ezért a lehető legcsodálatosabb dolgok történnek, ha képes vagy megengedni például a szüleidnek, hogy teljesen önmaguk legyenek. A kis én lemond arról a vágyáról, hogy a szülei megértsék őt. A kis én azt mondja: „Meg kell értenetek engem.” Nem fognak. Te viszont úgy érzed majd, mintha komoly súlyt vennének le a válladról, ha lemondasz arról az igényedről, hogy a szüleid megértsenek. „Hú, micsoda megkönnyebbülés! Nem kell megérteniük engem.” Mindez a jelenlét velejárója.

Aztán ott van az, hogy szélnek ereszd a vágyadat, hogy a szüleid másmilyenek legyenek vagy másként viselkedjenek, hogy ilyen-olyan dolgok elkövetésével vagy éppen meg nem tételével vádold őket. Senki sem hibázott. Csak működött a tudattalanság. Semmi személyesen ellened irányuló sem volt abban, ami történt. Azt tették, amit tudatossági szintjük szerint tenni tudtak. Valójában senki sem követett el semmit. Csupán a tudattalanságot láthattad megnyilvánulni.

Ezért mondta Jézus: „Bocsáss meg nekik, hiszen nem tudják, mit tesznek.” Megérted, hogy nem tudtak jobbat tenni. Mert nem volt elég tudatosságuk hozzá. Ha Jézus ma élne, így fogalmazni: „Bocsáss meg nekik, mert teljesen tudattalanok.” Ezt jelenti ez. Csupán a tudattalanság nyilvánult meg. Még az az érzés is a feledésbe hull, hogy valamit másként kellett volna tenniük.

Minél több jelenlét ébred benned, annál világosabban megérted, hogy soha senki sem követett el ellened semmit. Csak a kicsi én érzi magát megbántva vagy megsértve. Amint a jelenlét dimenziója megjelenik, az mindig teljesen őseredeti marad. Tökéletesen tiszta. Tökéletesen friss. És tudod, hogy azt soha semmi sem érintette meg. Azzal soha semmi baj nem történt.

Azzal a lénnyel tehát, aki valójában vagy, soha semmi bántó nem történt. Teljesen mindegy, hogy gyermekként milyen fájdalmakat kellett átélned. Amint föltámad benned a jelenlét, rájössz, hogy létezik benned egy olyan dimenzió, amelyik soha meg nem érintetett.

Ezt követően pedig a megbocsátás már magától történik meg benned. Nem kell már megpróbálnod megbocsátanod. Amíg megpróbálsz megbocsátani, az nem fog igazán menni. „Ó, meg kéne bocsátanom. Hiszen én spirituális ember vagyok.” Valójában nem tudod magad rávenni a megbocsátásra. A megbocsátás természetes módon történik meg, és megjelenik benned a jelenlét. Megérzed annak a határtalanságát, aki te valójában vagy. Aki sokkal-sokkal több, mint a kicsi én. Akkor a megbocsátás egyszerűen megtörténik. Többé már szavad, fogalmad se lesz rá.

Tehát minden kapcsolat esetén, akár munkatársak, akár szülők és gyerekek közötti kapcsolatról van is szó, a leghatékonyabb eszköz, ha mindenkinek megengeded, hogy önmaga legyen. Ami annak az egyik megjelenési formája, hogy megengeded a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van. A jelen pillanat vásznán sokszor emberek jelennek meg. A jelen pillanat számodra igen gyakran egy személy formájában jelenik meg. Adott esetben egy ember fájdalomtesteként. Nem baj.

A gyakorlat lényege, hogy hagyd, hogy legyen. Ezen a ponton árad át rajtad az erő. Az elme azt mondja: „Nem, nem engedheted meg, hogy ez legyen. Valami mást kéne tenned.” A legerőteljesebb átalakulás akkor történik meg, ha lenni engeded azt. Amikor tehát azt mondom, hogy engedd meg a jelen pillanatnak, hogy úgy legyen, ahogy van, akkor az igen gyakran azt jelenti, hogy engedd meg az adott embernek, hogy az legyen, aki. Hogy engedd meg a tudattalanságnak, hogy legyen. Minden rendben van.

És akkor azt fogod tapasztalni, hogy a szüleiddel való kapcsolatod drámai módon javulni fog. Mert lemondtál a vágyról, hogy megértsenek téged. Nincs már többé szükséged rá. Rájössz, hogy senki sem csinált vagy csinál veled kapcsolatban semmi rosszat.

A megengedésen keresztül varázslatos átalakulásokat fogsz megtapasztalni. Ez az, ahol a határtalan erő átjön. Akár a munkatársaidról, akár a szüleidről van is szó. Próbáld ki!

Mi is közeledik most? A hálaadás ünnepe. Amikor a család összejön, az első osztályú lehetőség a gyakorláshoz. Egyeseknek ez maga a pokol. Figyeld meg, vajon ezúttal képes vagy-e teljesen elfogadni azt, ami van. Ekkor minden asztal körül ülő családtagod része a jelen pillanatodnak. Engedd meg a jelen pillanatnak a pulykavacsorát és minden egyebet is beleértve, hogy az legyen, ami. A rokonok előadják kondicionált viselkedésüket. Már előre tudod, hogy a következő pillanatban mit fognak mondani. Mert ilyen helyzetben egy évvel ezelőtt is ezt mondták. Engedd megtörténni!

A következő gyakorlási alkalom pedig a karácsony lesz. Újra összejöttök. Ez mindig remek alkalom a gyakorláshoz. A végső vizsga a szülők. Randas híres mondása így szól: „Ha annyira megvilágosodottnak tartod magadat, akkor menj, és tölts el egy hetet a szüleiddel.”

Ossza meg ismerőseivel:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Skip to content