ET.

Kísérő gondolatok – veszteség feloldására Eckhart Tolle:

Tudnál-e mondani valamit arról az intenzív fájdalomról, amit valaki elvesztése, halála jelent? Olyan valakié, akihez az ember igazán közel állt. Vagy a házasság felbomlásának a fájdalmáról.

A hatalmas veszteség okozta fájdalomról. Egy szerettünk halál miatti elvesztése vagy egy bensőséges kapcsolat elvesztése okozta fájdalomról. Ami szintén egyfajta halál.

Előadódhat olyan helyzet, amikor lehetetlennek látszik, hogy megadjuk magunkat annak, ami van. Némely szituáció annyira fájdalmas, hogy hiába gyakoroltad sikeresen a valóság előtti meghajlást. Hirtelen történik valami, és egyszerűen képtelen vagy megadni magadat a történésnek, és iszonyú heves fájdalmat érzel.

A megadás első szintje: megadni magadat annak, ami van. Ez a legteljesebb megadás. Ez azonban esetleg még nem mindig lehetséges a számodra.

A megadás második szintje: megadni magadat annak, amit érzel. Tehát megadni magadat a fájdalomnak. Ha ez támad benned. Mert képtelen voltál megadni magadat az első szinten annak, ami van. Ez egyszerűen nem volt lehetséges.

Ha fájdalom jelentkezik, hát megadod magad a fájdalomnak. Elfogadod a fájdalmat. Ez eleinte igen furcsa dolog. Bensődben minden azt mondja: „Nem, ez szörnyű. Nem akarok fájdalmat.” A fájdalom befolyhat az elmédbe. Ha azonban megadod magadat a fájdalomnak, az csodálatos nyitás lehet. Ha megadod magad a veszteség, a mély veszteség fájdalmának. Oly mértékben érezd és fogadd el a fájdalmat, hogy szinte már azt érezd, mintha nem is lenne benned senki személy. Aki még szenvedne attól a fájdalomtól. Csak a fájdalom létezik és annak teljes elfogadása.

Eleinte természetellenesnek tűnik majd ezt tenni. Ám ahogy továbbra is elfogadod a fájdalmat, és vele maradsz anélkül, hogy elfutnál előle, egy idő után valami történik. És a fájdalom megváltozik. Hirtelen a fájdalom mögött megbúvó határtalan béke érzése jár át. Ez nem a fájdalom letagadása. Azzal, hogy belemész a fájdalomban, és megengeded neki, hogy legyen, hirtelen megérinted azt.

Valahányszor nagy vagy kis veszteséget élsz át, az egy-egy lehetőség a számodra. Létezésed szövetén hirtelen egy lyuk jelenik meg. Valami eleven eltűnt. Ez az üresség. A hatalmas veszteség hatalmas ürességérzést hagy maga után. És ez a hatalmas üresség először mély fájdalomként jelenik meg, mert reagálsz. Az üresség fájdalmas. A reagáló én így szól: „Ó, nem.”

Na már most, ha megengeded az ürességnek, hogy ott legyen, ahol az a lény eltávozott, akkor ott egy lyuk támad. A hatalmas veszteség ütötte lyukon át a kegyelem szele fújhat át, ha hagyod a lyukat lenni. Hihetetlenül hatalmas lehetőség tárul fel előtted, ha csak hagyod, hogy legyen.

Valahányszor valami általad értékesnek tartott dolog hiányát tapasztalod meg, a semmit tapasztalod meg. Hiszen az marad utána. A semmi eleinte nagyon fájdalmas. Ahogy megadod magad a semminek, megtapasztalod azt a teljességet, ami mögötte rejtőzik.

Vannak olyanok, akik mindenüket egyszerre veszítették el. Olvashatunk olyan emberekről, akik egyszerre veszítették el társadalmi rangjukat, családjukat és otthonukat. Olyan ez, mint ha létezésed szövete ekkor kizárólag csak lyukakból állna. Először hihetetlen, elviselhetetlen intenzitású fájdalom beáramlását érzed. Ezt követi a teljes megadás, ami után váratlanul megjelenik az, amit Jézus a minden értelmet meghaladó béke érzéseként emleget. A megadáson keresztül a heves fájdalomból ez a leírhatatlan békeérzet bontakozik ki.

Ha tehát meghal valaki hozzád közel álló, add meg magad a fájdalomnak! Add meg magad a fájdalom érzésének! És figyeld meg, ahogy az átalakul! Majd figyeld meg az azt követő béke- és életteliség-érzés hihetetlen mélységét! Ha ez beszélni tudna, így szólna: „Minden jó. Minden rendben van. Halál nem létezik.” Ilyen érzés. És még csak szavakra sincs szükséged.

És ez mindenkivel meg fog történni. Mindenki át fog élni nagy veszteségeket. Valakid meghal. Valamikor majd a saját halálodat látod magad felé közeledni. Addigra talán már minden itt ülő túllépett azon, hogy a kicsi énjével azonosítsa magát. És be tud lépni abba a dimenzióba, ami a halálon túl van. Valódi lényed valósága túl van a halálon.

Nem akarok nektek semmilyen hitet adni. Ezért nem akarok erről túl sokat beszélni.

Azért vagyunk itt, hogy tapasztalatot szerezzünk, hogy az az időtlen tudatosságállapot legyünk, ami túl van születésen és halálon. Ami a mi valódi realitásunk. Gyakran a fájdalmon keresztül jutunk el hozzá. Létezik azonban egy könnyebb út is, amiről ma este beszéltem. Ha azonban történetesen itt ülsz, és az életedben épp most nagy fájdalom zajlik, az csodálatos. Az élet most ezt adta neked. A kettő összetalálkozott benned, és ez gyönyörű.

Tehát bármit, amit nem tudsz a külvilágban elfogadni, és ennek kapcsán fájdalom vagy bármilyen más érzés ébred benned, fogadd el azt! Add meg magad az érzésednek! Add meg magad annak, ami van! Ha erre képtelen vagy, akkor add meg magad annak, amit azzal kapcsolatban érzel!

 

Ossza meg ismerőseivel:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on email
Email
Skip to content